Fizika
Benke Tamás személyes oldala
Fizikai kísérleteimet hét-nyolcévesen kezdtem, amikor édesapámtól érdekes könyveket kaptam ajándékba: Zátonyi Sándor „Játékok zsebteleppel és mágnespatkóval” című füzetét, valamint több híres tudós, többek között Edison életrajzát. A könyvben szereplő kísérletek révén már ekkor megismertem az elektromos alapkapcsolásokat, az áram mágneses és hőhatását stb.. Ugyanekkor már lágyforrasztással, rézdrótból készített ajándéktárgyakkal leptem meg hozzátartozóimat.
Ettől kezdve mindig foglalkoztam valamilyen szinten elektromossággal és elektronikával, és más kísérletező-könyvek alapján is építgettem egyszerű áramköröket, illetve Öveges József könyveit is szívesen forgattam. 1999-ben családommal együtt távcsöves kivetítéssel figyeltük meg a teljes napfogyatkozást, a dédszülők egykori alföldi tanyájának közelében. 2000-ben több rendhagyó fizikaórát tartottam osztálytársaimnak, melyeken Öveges könyvéből mutattam be kísérleteket. 2004-ben ismét távcsővel mutattam be gimnáziumi társaimnak a Vénusz átvonulását.
Komolyabb fizikai érdeklődésem 2005 körül kezdett kialakulni. Ekkoriban az amatőr kísérletezők által kedvelt Tesla-transzformátort akartam megépíteni, s felfedeztem Grész Leó erről szóló füzetét („Tesla kísérletei”), mely a két világháború között a Technikai Zsebkönyvtárban jelent meg. Beiratkoztam a BME OMIKK-ba, ahol ennek a sorozatnak több tagját is örömmel olvasgattam, többek között „A szikrainduktor” és a „Hertz és az elektromos hullámok” címűt.
Ezeknek a füzetkéknek a hatására hihetetlen lelkesedés ébredt bennem; olthatatlan vágyat éreztem, hogy Tesla, Hertz és Röntgen, valamint az általam már rég csodált Edison nyomdokain, én is elektrotechnikával foglalkozzak, pontosabban nagyfeszültségű technikával.
Az elkövetkező két évben szikrainduktorokat és influenciagépeket építettem illetve vásároltam. Eközben szakkönyvek és szabadalmak olvasásával próbáltam képezni magam. Antikváriumi barangolásaim alkalmával rábukkantam Rhorer László „Physika” című könyvére, melynek minkét kiadását megvásároltam. Ezek az 1914-ben és 1922-ben írt könyvek a fizika mára már lezártnak tekintett (anyagszerkezeti, mozgástani és gravitációval kapcsolatos) fejezeteit az egykorú viták, elképzelések ismertetésével, igen érdekesen tárgyalták.
Különösen az elektromosságtani vonatkozással bíró problémák iránt voltam nagy figyelemmel; eddigre ugyanis elektrosztatikai tanulmányaim és kísérleteim révén elfogadható készségre tettem szert az efféle problémák vizsgálatában. Rhorer sorait olvasva nyilvánvaló volt, hogy az ő idejében az éter, az atom szerkezetének kérdése tisztázatlan volt, melyre gyorsan fejlődő, konkurens elméletek próbáltak választ adni. Különösen érdekesek a relativitáselmélettel kapcsolatos részletek: az 1914-es kötetben lényegében a formálisan Lorentz kontrakciós hipotézisére emlékeztető, 1905-ös Einstein-féle koncepció higgadt ismertetése szerepelt. Ezzel figyelemreméltó kontrasztban, az 1922-es kiadás már az általános relativitáselmélet alapgondolatát is közli, nem mellőzve Lénárd bad nauheim-i kirohanását és M. Abraham kritikáját sem.
A kortárs tudományos kánon helyett tehát száz évvel korábbi könyvekből tanultam meg igazán a fizikát - miután a gimnáziumi oktatása már befejeződött. Láttam, hogy a már megkérdőjelezhetetlenné vált elméleteket egykor milyen polémia övezte, s hogy Planck, J. J. Thomson, Einstein, Rutherford, Bohr, Sommerfeld személye és eredményei a velük egy időben élő Lénárd, Abraham vagy akár Stark szemében egyáltalán nem voltak sem szentek, sem sérthetetlenek. Kémiai kutatásaimmal összhangban felismertem, hogy amint ma is csak akkor végezhetünk felelősségteljes és eredményes kutatómunkát, ha a saját magunk és munka- ill. pályatársaink iránt kellő kritikával viseltetünk, ugyanúgy nem lehet semmiféle múltbéli koncepciót, sőt kísérleti eredményt sem kritikátlanul elfogadni.
Úgy vélem, hogy ha az egyes elképzelések történeti sikerének vagy bukásának okát fel kívánjuk tárni, akkor bele kell helyezkednünk az adott kor tudományos felfogásába. Ehhez pedig - ismernünk kell a tudománytörténetet.
Ahogy írtam, kémiai tanulmányaimat eleve a kémiatörténettel kezdtem - mint látszik, bizonyos ponton a fizikában is szükségét éreztem, hogy közelebbről megtudjam: miért is úgy vélekedünk egyes dolgokról, ahogy. Az e kérdésről szóló könyvek közül az elsők között került a kezembe Simonyi Károly „A fizika kultúrtörténete” című műve, melyet nem lehet eléggé elismerni.
Ugyanakkor, bár egy kísérlet vagy elmélet sikere a maga korában tökéletesen érthető és jogos lehet, ez nem jelenti azt, hogy később nem lehet átértelmezni vagy elvetni. Hogyha tehát nem mások gondolatainak elsajátításaként, hanem a természet megismerésként fogjuk fel a fizikát, mint tevékenységet, világos, hogy annak az alapvető fogalmak kialakulásáról szóló ismeretek, valamint egy, a jelenkorban rendelkezésre álló tudáson alapuló, átfogó és önálló szemléletmód egyaránt részét képezik.
Igyekeztem tehát bepótolni hiányosságaimat a fizikatörténet terén, és az eközben fellelt érdekes (a fizika múltjában gyökerező) problémákkal külön-külön is foglalkoztam. Eközben a formalizmus helyett - mely az egyes fizikatörténeti korokban amúgy is sokat változott - inkább a verbálisan is könnyebben kezelhető, fogalmi alapkérdések kerültek gondolkozásom középpontjába.
Végeredményben 2007-2008 körülre a fizikával nemcsak az egyes (elektromágneses) kísérletekhez kapcsolódó elmélet és technika(történet)i lehetőségek megismerése szintjén, hanem egészen átfogóan kezdtem foglalkozni. Mivel addig csupán egyszerű berendezések építésével foglalkoztam, melyekkel inkább a jelenségek változatos és látványos létrehozása és kvalitatív megfigyelése volt a célom, rá kellett ébrednem, hogy a részletesebb elképzelések ellenőrzéséhez nincsenek mérőeszközeim.
2008-tól, vagyis költözésemtől fogva, egy hosszas műszer-beszerzési és -építési programot hajtottam végre, miközben az elektrosztatika mellett optikai és anyagszerkezeti témákkal foglalkoztam.
2012-ben ismét megfigyeltem a Vénusz átvonulását.
2014. februárjában, hét évi szünet, azaz fizikai laboratóriumom átköltöztetése, valamint teljes és gondos felszerelése után, ismét megkezdtem elektronikai és optikai kísérleteimet.
Eddig elért eredményeim közül néhányat, a nem túl távoli jövőben, publikálni is szándékozok.